Hogyan segít a kockázati tőke banki hitel helyett?
Magyarországon még nem nevezhető kiemelkedő jelentőségűnek a kockázati tőke szerepe a vállalatok finanszírozásában, amelynek okai között szerepel a cégek kedvezőtlen gazdasági környezet miatt megnövekedett instabilitása és a külföldi befektetőknek az elmúlt években megnőtt ország-kockázat miatti fokozott óvatossága.
A kockázati tőkebevonás jelentőségét azonban a közeljövőben kedvezően befolyásolhatja – az ország-kockázat remélhető csökkenésén túl – az uniós forrásból támogatott Jeremie program befektetéseinek egyre nagyobb száma, illetve az a tény, hogy egyelőre nem érzékelhető érdemi pozitív változás a bankok hitelezési inaktivitásában – olvasható a DLA Piper elemzésében.
Sokszor elhangzik, hogy a tőkefinanszírozás a legdrágább finanszírozási forma. Ez az állítás azonban nem teljesen igaz. A kockázati tőke a céltársaságok szempontjából ugyanis kifejezetten „olcsó” finanszírozási formának számít, mivel a társasághoz úgy érkezik forrás, hogy azt nem terheli kamatteher, illetve visszafizetési kötelezettség sem. Ezzel szemben tény, hogy az ilyen jellegű tőkebevonás a céltársaságok tulajdonosai számára jelentős mértékű hígulással, azaz tulajdonosi pozíciójuk gyengülésével jár együtt; e finanszírozási alternatíva „árát” tehát a céltársaság helyett annak tulajdonosai viselik.
Gyakori hiba, hogy a forrást bevonó céltársaság rosszul méri fel tőkeszükségleteit és így kevesebb tőkéhez jut, mint amennyire valójában szüksége lenne. A másik jellemző hibaként említhető, hogy a gyakran korlátozott mértékű üzleti tapasztalattal rendelkező tulajdonosok és menedzsment nem tudnak ideális szerződéses feltételeket elérni a maguk számára, különös tekintettel a kockázati tőkebefektetés mértéke és aránya, az ahhoz kapcsolódó speciális jogok, illetve az kiszállás időzítése és a kiszállási stratégia – pl. stratégiai/pénzügyi befektető számára való értékesítés, esetleg tőzsdei bevezetés – tekintetében.
„Gyakran hiányzik a megfelelő és kiegyensúlyozott szerződéses konstrukció, mivel a kisebb cégek nehezebben tudnak saját oldalukon megfelelő pénzügyi és jogi tanácsadókat bevonni. Jellemzően, minél korábbi fázisban történik meg a “beszállás”, a befektetők – fokozott kockázatvállalásukért cserébe – annál jelentősebb előjogokat követelnek maguknak. A potenciális befektetőkkel való tárgyalásokra ezért a céltársaságoknak megfelelően fel kell készülniük. Tudniuk kell, hogy pontosan milyen összeg bevonására van szükségük, és hogy azért cserébe milyen jogok és milyen mértékű kontroll átengedésére kerülhet sor. Nagyon fontos továbbá, hogy a céltársaság is határozott elképzeléssel rendelkezzen a majdani befektetői exittel kapcsolatban. – tette hozzá Nemescsói András.
Forrás:vg.hu
